Arra gondoltam, hogy unom.

Elmondom az igazat.

Rossz magamban tartani.

Nem volt túl szép az életem, viszont sokat tanultam.

El tudod képzelni, hogy milyen dolgokon megy keresztül egy átlagosnál jobb külső adottságokkal megáldott lány? Hát neki sem tejfel az élete...

Sőt. Ha nem lennék vonzó, ha csúnya lány lennék, lehet, hogy nem kellett volna annyi férfit szeretnem, nem szeretnem, és olyanokon keresztülmenni, mint amiken végigmentem.

Kezdem az elején.

Érettségi után úgy döntöttem, hogy könyvet többé ne is lássak. (Ez később megváltozott.)

Szóval mit is tegyen egy fiatal lány? Nekiindultam állást keresni. Kinyitottam a legolcsóbb hirdetési újságot, és végighívtam vagy 20 számot.

Az első inetrjúm már rá is taszított későbbi életemre.

Fiatal, öltönyös pasi, látszott, hogy izmos, de nem egy  kigyúrt majom. Már az első perctől kezdve méricskélt. Közölte, hogy nagyon szimpatikusnak talál, és szeretné, ha a személyi asszisztense lennék. Bemondott egy olyan fizetést, amire nem hiszem, hogy pályakezdőként bárki is nemet mondott volna a helyemben. Naná, hogy el is vállaltam. Végül is kávéfőzés... telefonok... postázás... nekem ez belefér.

Ez egy szerdai nap volt, hétfőre beszéltük meg a kezdést.

Életem leghosszabb hétfője volt. És a legemlékezetesebb is.

Kezdtem megismerkedni a kollégákkal, ami azért kicsit nehézkes volt, mert kissé el voltam szigetelve. Úgy fél hat körül járt már az idő, mikor megkérdezte tőlem a Laci (a főnököm) hogy hová sietek. (ugyanis kikapcsoltam a gépem, és már a kabátomat vettem volna) Erre azt feleltem, hogy csupán haza indulnék, hiszen már majd' 10 órája itt vagyok. Egy kis kaján vigyor ült a képére, és sziszegett a fogai között: a túlóra nálad nem jöhet szóba??

Naná, hogy azt mondtam, hogy természetesen belefér. (első napomon vágjam el magam??)

Erre intett, hogy üljek oda az asztalához, mert diktálni szeretne. (én hülye, azt írtam az önéletrajzomba, hogy gyorsírás tudás...) Vettem a papírt meg a tollat és mentem. Majd elkezdte.

"Esetlegesen tervbe van véve a kiemelt kollégák fizetésemelése. Nem nem! Inkább úgy írd, hogy plussz juttatásainak lehetősége." -ok, én írtam. - "Ha és amennyiben a fiatal kolegína feljebb húzná egy kicsit azt a bájos szoknyáját a gyönyörű combjain, tuti, extra juttatásban részesülne..."

HOPPÁ.... B---meg!

Erre nem számítottam... Elöntött a forróság, annyira zavarba jöttem, annyira megijedtem.

Naná, hogy egyből összébb húztam magamat, még a dekoltázsomat is próbáltam takargatni a papírral... Próbáltam aztán gyorsan, frappánsan reagállni, és azt mondtam... Na jó vicc, akkor mégis elmehetek?

Mi volt a válasz? Naná, de csak ha én is elmentem...

Pff... erre nem számítottam. A lényeg az, hogy ahogyan ijedtemben felálltam, egyre közelebb jött. És még közelebb. Próbáltam hátrállni, de egyszer csak ott volt az asztal. Én meg nekimentem. Mint valami rossz pornó... Ha tetszett volna a pasi, kifejezetten élveztem volna a helyzetet, de úgy, hogy tudtam, hogy közel 40, és felesége meg gyereke van... Inkább megrémített. Az egyik csuklómat erősen, de nem durván megfogta, és nekem nem volt bátorságom tiltakozni. A másik kezemet is elkapta, és a hátam mögé csavarta. Teljes testével nekem nyomult, és ekkorra már egyértelmű volt számomra, hogy KEMÉNYEN megkívánt. Az elől lévő kezemet, csuklómnál szorítva csúsztatta lefelé, egészen a nadrágjáig.

Tudod, mi volt a furcsa? Kezdett tetszeni a játék. Megfogtam. Marokra. Igen nagy meglepetés volt. Inkább úgy mondom: igen NAGY meglepetés volt...

A suliban begyűjtött tapasztalatok után elkapott a kíváncsiság, vajon milyen egy FÉRFIval csinálni... Pláne egy ekkora férfival... Az eddigi 10 másodperces élményeknél nem lehet sokkal rosszabb!

Mikor érezte, hogy nem is ütközött akkora ellenállásba, elkezdte kigombolni a ballagásomra vett fehér blúzt, ami alatt már keményen feszült a mellbimbóm.

A szoknyámmal már nem vesződött, egyszerűen felhajtotta, és egy hirtelen mozdulattal magának háttal fordított. Mit akarhat? -gondoltam...

Egyszer csak egy olyan érzés kerített hatalmába, hogy jajj de fáj... ezt nem bírom ki... mikor tellik már le a 10 másodperc... ugyanakko az is, hogy hmmm... ezaz!... ne hagyd abba soha!!

Érted? Egyszerre volt szuper, és rossz...

És nem 10 másodperc volt, de nem is 10 perc...

Nem finomkodott, és nem volt előjáték. Csak megfordított, felső testemet előre nyomta azt asztalon... (emlékszem arra a szar kék tűzőgépre, amit reggel nem tudtam megtölteni...) Szó nélkül, és elsőre oda talált szerszámával, ahová kellett. És ahogyan kellett. És lökött és lökött... Vadul... Megállás nélkül...

Majd egyszer csak abbamaradt, De nem ment ám el! Váltott. Olyan helyre hatolt, ahová befelé még nem ment semmi. Gondoltam magamban: fúj... ez undorító... egyszerre rázott ki a hideg, és a meleg. És nem tudtam, hogy ilyen is van... Nem voltam prűd, vagy ilyesmi, egyszerűen azt hittem, hogy ez csak egy káromkodás... nem gondoltam, hogy ilyet hétköznapi emberek is csinálnak...

Szóval itt újból elvesztettem a szűzességemet. Az járt a fejemben, hogy most akkor kurva vagyok... Legalábbis megk..rva.

Szóval nem is tudom meddig tartott... az arcát nem is láttam.

Mikor elment, csak a cipzár hangját hallottam, amikor felhúzta. Meg az ajtó nyikorgását, amikor kinyitotta. Onnan szólt vissza, ennyit: "Holnap reggel tárgyalok, kérlek ne zavarj, és senkinek nem leszek bent! Te is nyugodtan kávézz egyet a lányokkal, csak 9 körül fejezzük be a megbeszélést." És bumm. Bevágta maga mögött az ajtót. Én meg ott könyököltem az asztalon. Sírtam. És a sírás egyszerre csak mosollyá alakut a könnyes arcomon.

Tudtam, valami befejeződött.

És ezzel valami el is kezdődött.